Játsszuk azt!
A következő történetet Éva mesélte, a visszahúzódó gyerekekről, akik nem mernek felnőttek környezetében megszólalni. Óvodába kerülés előtt szokott ez előfordulni, de sokaknál később is.
A legkisebb unokámmal, Jázminnal mentünk bevásárolni, és mindig elbújt a hátam mögé. Gondoltam magamban, hogy ennek nem lesz jó vége, mert a visszahúzódó félelem megmarad a gyerekben később is, és nem tud majd természetesen kommunikálni a többi gyerekkel vagy felnőttel.
Elmentem vele vásárolni egy olasz delikátesz üzletbe, articsókát akartunk venni. (Az articsóka a máj és az epe működését segíti. Megfázáskor, ha naponta egy articsókát elfogyasztunk, akkor hamarabb túljutunk a köhögéses, megfázásos betegségen, mert a máj méregtelenítő hatását elősegítjük. Éppen mi is meg voltunk fázva.) Ahogy beléptünk az üzletbe, jött egy hirtelen ötlet, a fejemhez kaptam és azt mondtam, jaj, elfelejtettem, mit is akartam venni?! Persze előzőleg megbeszéltem a gyerekkel, hogy mit fogunk venni. Az eladónő ismert engem, tudta, hogy miért járok oda, mi a kedvenc ételem, amiből rendszeresen viszek, már éppen mély lélegzetet vett és ki akarta mondani, de rákacsintottam… Erre nem szólt semmit - majd Jázmin egész halkan megjegyezte, hogy articsókát! Nagy volt a diadal, sikerült megszólaltatni. Meg is dicsértem a többi felnőtt előtt: de jó, hogy jöttél velem, és emlékeztél, látod, milyen ügyes vagy? Nagyon örült a dicséretnek.
Legközelebb három nap múlva mentünk vásárolni. Megint a fejemhez kaptam, jaj, elfelejtettem, mit is akartam. Az eladó már tudta, miről van szó, várakozásteljesen tekintett Jázminra, aki diadalmasan megszólalt: articsóka! Három nap múlva, amikor bevásárolni indultunk, út közben Jázmin rám néz, és azt mondja, játsszuk megint azt, hogy elfelejted, mit akarsz venni… A gyerek játéknak fogta fel akciómat, de nagyon hasznos játék lett, végtelenül tetszett is neki. Ha csak noszogattam volna, - na szólalj már meg, ne legyél olyan kuka, mondjál már valamit! - akkor biztos semmi eredményt nem értem volna el. Egy hónap múlva odaadtam neki egy kis pénztárcában a pénzt, én kint maradtam az üvegajtó előtt az utcán, és beküldtem őt, hogy vásároljon. Ez egy kis üzlet, délelőtt nincs sok vevő. Sikerült! Egyedül, önállóan, szépen megvett mindent, amit kellett. Tehát, bátran, játsszuk azt, hogy… mindent el lehet játszani!
* A történet Horváth Éva, szerzőtársamtól származik, a "Boldog szülő, boldog gyermek" című könyvünkben mesélte el. A helyszín: Berlin, bár akárhol játszódhat.
Kommentek