A fűszernövényekről szóló kézikönyvekben a közismert hagyma, fokhagyma és metélőhagyma mellett kevésbé ismert különös gyógynövénynévre is felfigyelhet az olvasó. Számomra például a galambvirág meg a ruta, egyenesen Shakespeare Hamletjéből ismerős. Ophélia mondja utolsó jelenetében: „Nesze, neked ánis meg galambvirág; neked ihol a ruta…” Nem véletlen, hogy Ophélia jó barátságban volt a rutával: a franciák „a szép lányka növényének” nevezik. Elsősorban tömény italok ízesítésére szolgál, kesernyés aromáját például az olasz grappában érezhetjük.
Az elnevezések kultúrtörténeti hátterét példázza a közönséges cickafark, amelynek latin neve Akhilleuszra utal (Achillea millefolium). A hagyomány szerint sebeit a gyulladáscsökkentő hatású cickafarkkal gyógyították. Ánizsszerűen keserű levelei kitűnő aromát biztosítanak szószoknak és alapleveknek.
Egy másik talányos elnevezés az eredetileg a Kaukázusból származó boldogasszony tenyere, amit boldogasszony mentájának is hívnak. A nevek arra vezethetők vissza, hogy a templomba járó nők régebben szívesen vittek magukkal egy csokornyit az istentiszteletekre, hogy azt sűrűn szagolgatva – és így a növény élénkítő illatát belélegezve ne aludjanak el a prédikáció alatt…
Kommentek