Van egy családi anekdota, egy túlsózott rántottáról, arról, hogy a kis Gyurika, első önálló rántottáját hogyan rontotta el. Túlsózta és azt gondolta, hogy majd a cukor kiegyenlíti a sós ízt. Mert mi a sós ellentéte? Az édes! Megcukrozta a rántottát, és úgy gondolta, jó lesz. Ám gondoljunk bele… igen, ehetetlen volt. (Szerencsére a tyúkok boldogan megették.)
Egy másik „szakácsom”, a reformtáplálkozási láz kezdetén különleges ételek főzésével próbálkozott, és azt gondolta például, hogy a pitypang leveléből milyen finom zöldfőzeléket fog ő főzni. Csalánból főzött már levest, a gyermekláncfüvet keverte salátába, kelkáposzta főzelékbe, ennek alapján gondolta, hogy a pitypang, mint gyógynövény nem csak salátának, teának, de főzeléknek is jó lesz. Jó nagy adagot készített. A kóstolásnál azonban kiderült, hogy ehetetlenül keserű! Ki kellett dobni az egészet. Meg sem próbálta helyrehozni, nem is lehetett volna semmivel. A pitypangfőzeléknek csak a neve mesebeli, az íze élvezhetetlen.
Mégis! Hogyan hozhatjuk helyre, ha valami félresikerült? Ehhez a művelethez csak azt kell tudnunk, hogy melyik íz képviseli a jin, és melyik a jang energiát. Ha valami leég, keserű lesz. A keserű jang tulajdonság, amit az ellentétével, a jinnel tudunk semlegesíteni. (Ilyesmi mindenkivel előfordulhat, ne „keseredjünk el”, majdnem minden hibát ki lehet javítani!)
A leégett étel kesernyés ízét egy kis mézzel vagy egy kis ecettel el lehet venni. Ugyanígy javítjuk a sósat is, mert az is erősen jang: az édes és a savanyú kiegyensúlyozza. Nagyon fontos, hogy a jin és a jang ízek egyensúlyra kerüljenek, minden sós ételben lennie kell egy kis savanykásnak és fordítva. Köztudott az is, hogy mindenféle édes ételbe egy csipet tengerisót is kell, hogy tegyünk, mert így az édes íz sokkal jobban kidomborodik - anélkül, hogy sok édesítőszert tennénk belé. Szóval Gyurika nem járt messze a megoldástól, amikor cukrot tett az elsózott rántottába, de ebben az esetben nem járt sikerrel mégsem. Kivétel erősíti a szabályt.
Kommentek