Az ösztrogénszint csökkenése maga után vonja a csontritkulást is.  Az utóbbi időben orvoskutatók érdekes eredményre jutottak: ez a betegség főképpen az iparilag fejlett országokban alakul ki. Elkezdték vizsgálni az okát, melynek eredményeképp rájöttek, hogy a cukor és a fehérliszt fogyasztása a vért savassá teszi, s így a mész, ami a savakat közömbösíti, kioldódik a csontokból és a fogakból.

Csontritkulás és civilizáció

Az eszkimók a fehér civilizáció elterjedése előtt nem fogyasztottak cukrot.  Erősek, jó ellenálló képességűek voltak, jó fogazattal rendelkeztek, és a csontritkulás ismeretlen betegség volt náluk. Miután azonban a nyugati kultúra nyomán betört hozzájuk a cukros üdítő, és a különféle finomított cukrok, megjelentek náluk a fogbetegségek és a csontritkulás is. Mivel idősebb korban a nőknél elmarad a menstruáció, több méreg, több salak marad a szervezetükben, mert egy részük sem tud már úgy kiválasztódni, mint a rendszeres havi ciklusok idején. Ehhez jön még az állati fehérjében gazdag táplálék, így a vér, hogy alkális jellegét megtartsa, olyan nagy mennyiségű kalciumot kell, hogy kioldjon a csontokból, hogy bekövetkezik az erős csontritkulás. Érdekes módon csonttörés szegény parasztasszonyoknál nem is volt ismeretes, mert ők annak idején a drága tejtermékeket és a tejet inkább pénzzé tették, mintsem maguk fogyasztották volna.

Természetes kalciumforrások

A csontok átépülési folyamatával kapcsolatban kutató orvosok megemlítenek  két sejttípust. Az egyik meszet (kalciumot) vesz fel, a másik típus kalciumot szabadít fel a csontokból, melyet a véráramba juttat. A nőknél e kétféle csontszöveti sejt a nemi mirigyek működésének csökkenésével párhuzamosan a csontot lebontó oszteoklasztok javára tolódik el, ezért kezdődhet meg a csontritkulás. Hogy az ok azonban nem kizárólag a tüszőhormon hiánya, arra a férfibetegek helyzetéből következtethetünk. A mozgásszegény életmód fokozza a csontszövet lebontását. A rendszeres torna, testmozgás hatására a csonttömeg állománya mérhetően megőrződik. Kerülni kell az olyan gyógyszerek szedését, melyek kedvezőtlenül befolyásolják a kalcium felszívódását, az egyensúlyérzetet, a reakciósebességet, a látást, és kerülendő a röntgensugárzás is. A szervezet legfontosabb kalciumtartalékát a csontrendszer képezi. A vérben oldott állapotban lévő kalcium fontos szerepet tölt be az izmok működésében. Az állandó kalciumszint biztosítása érdekében tartalékokra van szükség, amennyiben átmenetileg mészhiány lép fel, a szervezet a csontokból pótolja. (dr. Rácz Gábor és dr. Rácz-Kotilla Erzsébet Természetgyógyászat c. folyóirat 1992. március tudományos melléklet)

Növényi ösztrogének

Egészséges felnőtt szervezetébe napi átlag l grammnyi kalciumot kell bevinni. Könnyen hozzáférhető mészforrásként a tojáshéjat ajánlják: el kell távolítani a belső hártyát, és kb. 1 óra hosszat 70 C fokos hőmérsékleten forraljuk, majd porítjuk. Adagja naponta 2,5-5 grammnyi. A gyógynövények közül viszonylag sok kalciumot tartalmaznak az alábbiak levelei: apróbojtorján, párlófű, orvosi ziliz, csicsóka, örvénygyökér, erdei mályva, máriatövis. Javasolják a fluor bevitelét is, de emellett a megfelelő kalciumadagokról is gondoskodni kell. Egyes népcsoportoknál - Földközi-tenger térsége, maják - ahol a csontritkulás igen ritka, főként a növényi táplálkozás volt a jellemző. Valószínűleg az ösztrogénekkel analóg növényi anyagoknak van kedvező hatásuk, például a lenmagnak, a szójának, a diónak és a szezámmagnak. Sokak szerint a legfontosabb kalciumforrás a tej, ám a makrobiotikus hagyomány ellenkezik ezzel, mivel a kazein nehezen emészthető és savasítja a vért.