Nyáron, melegben, vagy tőlünk délebbi éghajlaton kevesebb főtt ételt fogyasztunk. Sokszor tökéletesen elegendő egy jó saláta vagy nyers gyümölcs – néha azonban megkívánunk valami főttet is. Vannak nézetek, amelyek szerint a főtt étel már nem él, csupán gyomortöltelék és ezért nem lehet teljes értékű táplálék – ez így nem igaz, vizsgáljuk meg a kérdést más szempontokból is. Egyik szélsőség sem kedvező, Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy az egyensúlyra törekvő makrobiotikus szemlélet szerint melyek a fontosabb támpontok. Szóval nyersen vagy főve? Mikor hogy...
A főzésre ma jellemző, hogy eltorzította a tömény mesterkéltség. A főzés akkor lesz igazi művészet, ha az ételben létrejön a jól megválogatott tápanyagok egyensúlya, és érzéki örömöt is okoz. A konyha a család közös emésztőszerve. A főzés, ételkészítés nem más, mint az energiák kiegyensúlyozása: személyre szabottan, igény és szükséglet szerint. Az energiaminőségekkel, ízekkel, színekkel, formákkal komponálunk, így az étel ízesebb lesz és táplálóbb, mint szokásosan. A főzés művészi tevékenység, a megfelelő tudás birtokában főzzünk szabadon, játékosan, így lesz ételünknek gyógyító ereje. Az előkészítési, a főzési módok kiegyensúlyozzák a táplálék energiáit, alkalmazkodnak az egyéni igényekhez, évszakhoz, éghajlathoz, nemhez, korhoz, egészségi állapothoz és az időjáráshoz is.
Miért főzünk?
- A főzés jó minőségű jang energiát ad ételeinknek, s ez manapság fontos, mert a környezetünkben túl sok a betegítő extrém jin hatás. (pl. kemizálás, gyógyszerek, elektromosság használata minden területen, az érzékszervek túlzott igénybe vétele és túltelítettsége.)
- A civilizált ember emésztőszerve nem bírja jól emészteni a nyerset. (Sok nyers= túlzott jin.)
- A kímélő főzési módokkal a vitaminok nagy része benne marad az ételben, és az évszaknak, egészségi állapotnak megfelelően, valamennyi nyerset is mindig fogyasztunk.
Jangizálás:
a jó jang minőség hosszú távra, egyenletes erőt, energiát ad, melegít.
- hő: a főzéssel hő hatásának tesszük ki az alapanyagokat
- nyomás alatt főzés: ha (nem aluminium) kuktában főzünk, jó jang minősége lesz az ételnek. Főként a gabonát, hüvelyeseket szokás kuktában főzni.
- sokáig főzünk: az idő tényező is jangizál
- pirítás: ha főzés előtt például megpirítjuk a gabonamagvakat vagy az apróra vágott zöldségeket.
- sózás: a só jang, így ha sózunk, jangizálunk, kiegyensúlyozunk. A kősó túlzott jang, ezért helyette finomítatlan tengeri sót használunk. Még a kompótba is teszünk egy csipetnyi tengeri sót, ez kiadja az ízeket. Miszóval (sós, erjesztett szójababkrém) és bio minőségű szójaszószokkal is sózhatunk.
Jinizálás:
A túl jing (pl. kemény) alapanyagokat szükség szerint jinizáljuk, pl.:
- vízbe beáztatjuk a gabonát, a hüvelyest
- vízfürdőn főzzük, több vízben főzzük és nedvesebben, nyákosabban fogyasztjuk.
Edények:
- természetes anyagból
- kukta (nem aluminium)
- vaslábos (nehéz, vastag falú, vastag fenekű, fedő is nehéz) sokáig tartja a hőt.
- nagy méret (több energiát viszünk az ételbe)
- párolókosár (zöldség párolásra, melegítésre alkalmas)
- WOK: kevés olajon piríthatunk, hirtelen, rövid ideig süthetünk benne.
- az étkészlet is legyen porcelánból, fából, jó, ha az evőeszköz is fa vagy műanyag, mert így nem módosítja az étel rezgését a fém kanál.
Előkészítés:
- Mosás: Gyökérkefével folyó víz alatt mossuk meg a bio zöldségeket
- Vágási módok: a növényben is (éppúgy, mint az emberben) meridiánokon folyik a finomenergia, ezt a legoptimálisabban meg kell hagyni. Más az íze, ha egyben és más, ha darabokban fő a zöldség.
Pl.: 1/ forgatóvágással (rollcut) háromszög alakú falatokra darabolom a gyökereseket (ld.: Nishime)
2/ gyufaszál vékonyságúra darabolom a gyökereseket (ld.: Nituke)
- Kések: széles pengéjű kést használunk a zöldségek darabolásához, mert ezzel szépen odaillesztve, csúsztatva vághatunk, kíméljük a növény energiacsatornáit.
- Asztal: kényelmes legyen a magassága, hogy ne kelljen görnyedni mellette. Legyen elég nagy, hogy elférje rajta, ami éppen szükséges.
Kommentek