Egyik legnehezebben megfogható ünnepünk, a pünkösd, a szent szellem kiáradásának ünnepe. Az elnevezés a görög pentekoste szóból (50. nap húsvét után), latin, német és olasz közvetítéssel került nyelvünkbe.

Hogyan élhető át az ünnep, és mit tehetünk, hogy jobban megértsük jelentését? Erről beszélgettünk Martin Keizer holland művészeti terapeutával, akinek neve waldorfpedagógiai körökben ismerősen cseng Magyarországon, hiszen Budapesten él és dolgozik. Munkájának terápiás része a mentálhigiéniára vonatkozik, a test-lélek-szellem egységének megteremtésére, a művészeteken keresztül. Formarajz, agyagozás és festés segítségével hat a művészeti terápia testi-lelki-szellemi egyensúlyunkra, egyéni foglalkozások és csoportmunka keretében. Az alkotó folyamaton keresztül élhetjük mélyebben át és rendezhetjük például a viszonyunkat a természet körforgásához, s vele összhangban az ünnepekhez.

Miben különböznek az ünnepek a hétköznapoktól? Milyen az igazi ünnep?

Manapság ellaposodnak az ünnepek, és éppen a lényegük, értelmük vész el. Az ünnepléshez külsőségek kellenek az embereknek, eszközök, étel, alkohol, tűzijáték, nagy felhajtás. A túl sok külső forma megjelenésével viszont, maga az ünnep tűnik el. A személyes meghittség helyébe lép a kötelező gond, a feszültség, a rohanás. Megtapasztalható, hogy az ünnep akkor jöhet el igazán, amikor egyedül vagyunk, – persze ez nem zárja ki a családot, a barátokat –, és nem foglalkozunk a külső világ történéseivel. Semleges, meditatív hangulatban, amikor teret engedünk a megértésnek, érlelődhet a lelkünk, és ez átformál, megújít.

Úgy tűnik, az ünnep megéléséhez általában hozzátartozik az elmélyülést segítő, vallásos hangulat.

Igen. Ha magát a szót nézzük, a nyugat-európai nyelvekben például a celebration ünnepet is, misét is jelet, a magyar ünnep eredete pedig "id-nap" azaz szent nap. Saját szófejtésem is van, mint holland, érzem a magyar ünnepben az ön, önmaga és a nép hangulatát, ami jelentheti, hogy több önálló lény ünnepel együtt. Egyedüllétben azért még létezhet a másik ember, a távolság ellenére is. Tehát, külső hatásoktól is kapunk valamit, de ami belülről jön, az sokkal gazdagítóbb, tágasabb érzés. Ebben a hangulatban az ember nem is gondol arra, hogy éhes vagy fáradt, hanem marad egy felhangoltabb szinten, amikor direktebben meg tudja ragadni például, mi is az a karácsony, és megérzi a földi-spirituális egyensúlyt. Nem szükséges ehhez a templom, bár akinek segít, akár el is mehet templomba, vagy bárhol csinálhat magának egy kis templomot, gyújthat gyertyát, hallgathat zenét...

A hagyományos, vallási ünnepek összefüggenek egymással, az egyik a másikra épül, folyamatukban értjük meg őket.

A pünkösdöt bizonyos szempontból végpontnak tekinthetjük a karácsony és a húsvét után. Ahogyan a karácsonyt megelőzi az advent, a húsvéthoz a negyven napos böjtön és a nagyhéten keresztül juthatunk el. Ezután jön a mennybemenetel, és a pünkösddel befejeződik a folyamat. A karácsonyt testi születésnek képzelhetjük el, a húsvétot lelki, a pünkösdöt pedig szellemi születésnek. Segít, ha az ünnepkört a természet ciklusába helyezzük. Karácsonykor könnyen érezzük az egyensúlyt a természet és az ünnep között, mert mindkettőben ugyanazt látjuk: sötétség, hideg, éjszaka, és akkor születik valami új. Megváltozik a nap minősége, hosszabbodnak a nappalok, – ezért könnyebb ünnepelni. A húsvét  valódi átélése nehezebb, mert a természeti-lelki történés ellentétes, hiszen a természetben nincsen halál, csak újjászületés, feltámadás van. Azt gondolom, a pünkösdöt előkészítő húsvét nem működik még jól a világban: a tojás, a nyúl még fontosabb tartalom a felnőtteknek is, mint a halál és a feltámadás. Az ünneplésben többnyire csak a természet reproduktív ereje jelenik meg, az ember inkább a természetre koncentrál, a kereszténység előtti irányra, és a történéseket érzés szinten még nem vagyunk képesek eléggé feldolgozni. Ugyanis a feltámadás nem fizikai szinten történik meg, a halál után lelki-szellemi új élet jön. Amikor az ember még nem érett ennek megértésére, nem történhet meg a szellemi ébredés, ha a lélek nem tud emelkedni, és kapcsolódni a szellemi inspirációval, nem nyitott a pünkösdi élményre. Ha nem hal meg minden évben egy kicsit a lelkünk, hogy tovább léphessünk, akkor a szociális, szellemi irányt nem vagyunk képesek jól megalapozni. Akkor marad a hagyományos népi kultúra, ami nagyon szép ugyan, de nincsen benne tudatos fejlődési cél. Az ünnepek átélése segít átformálni lelkünket, a folyamat, a változás egészségesen hat.

Végül, miért is olyan nehéz megragadnunk a pünkösd lényegét?

A pünkösdöt azért a legnehezebb ünnepelni, mert a természeti és a szellemi történés ellentétes. A természetben bentről kifelé történik a növekedés: a magok eltűnnek, megjelennek a virágok, ezért érzéseinkben is inkább fizikális irányban növekszünk. A pünkösd szellemi oldala inkább a jövőben bontakozik majd ki, mert ma az ember még nem képes olyan mértékben kinyílni a spiritualitás felé, ahogyan azt az ünnep üzenete hozza. A Bibliában a következő képi szimbólum található: a szent szellem föntről lefelé, lángnyelvek képében jelenik meg, tehát érzékelhető a természetivel ellentétes mozgás, ami tulajdonképpen az ember számára szellemi inspirációvá kell váljék. Ez a szellemi inspiráció (más szavakkal ihletettség, sugalmazás) azért fontos, mert az emberek között valamilyen formában szellemi együttműködést kell teremteni. Az inspiráción keresztül együtt próbálunk találni célt a jövőben. Ezért a pünkösd, az inspirációjával nem csak végpont, hanem valaminek a kezdete is. A cél a szociális megjelenése, vagyis az emberi együttélés új minőségének a megjelenése, amikor az emberek kölcsönösen erőt merítenek egymásból, inspirálják egymást, és ez  jövőbeni tettekre, történésekre irányul. Túlmutat ez a kellemes együttléten, mert nem csak a találkozás a cél, hanem a találkozásnak célja van...

Hogyan ünnepelhetünk "jól"? Mi segít minket a gyakorlatban?

A természetben sorra megjelenő színek megfigyelése, festése segíti az elmélyülést. Ahogy a természetben, úgy a lelkünkben is megjelenik a sokféleség. A növényvilágban, a sokféle zöld finomságában kapcsolódik egybe a sötét és az első fény. Amikor melegszik az idő, a téli fehér fény sárgább, narancssárgább lesz, a piros felé mozdul el, láthatóvá válik a szivárványszínek egységes világa. A fény és a sötétség között megjelennek a tiszta színek. Éppen húsvét után ébred fel a természetben minden szín. A kiteljesedő színvilág,  új impulzussal hat a lélekre. A színrend azt jelenti, rend van, a fény és a sötétség egyensúlyba kerül. De nem csak a természetről van szó. A Biblia szerint Krisztus az elemek királya, az egész világ királya, itt kapcsolható be, a szivárvány színekből kiindulva az elemek témaköre. Éppen akkor, amikor Krisztus történetén keresztül átéljük a halált és a feltámadást, megjelenik az elemek világában egy nagy rend, a szivárvány színek köre, amelyben valamennyi szín más-más minőséget képvisel:
• lilás-kék: földi, ásvány minőség, stabil, szilárd
• világoskék, zöld: víz, vagy növényvilág, ritmus, életerő
• sárga, világos narancs: levegő, fény, könnyűség, nyitottság, vidámság, pozitív, spontán
• erősebb narancs, piros: tűz, hő, szeretet

Az elemek minőségeiben megjelennek lelkünk minőségei, és ilyenkor, húsvéttól pünkösdig tudjuk ápolni, nevelni ezeket a minőségeket magunkban a leginkább. Éppen úgy, ahogyan Krisztus a feltámadás után tanította a tanítványait.  Így teremthetünk lelkünkben stabilitást, földi minőséget, az érzés stabilitását. Az életerő, az érzésritmus ereje, mint a víz ritmusa szintén a lelkünkben működik. Az érzés fényes, pozitív, könnyű is marad, képes repülni, mint egy lepke, s ez ritmikusan változhat: visszaléphet a vízelemhez, az élethez, mint változáshoz, és vissza a stabilitáshoz is.
A narancssárgás piros a szeretetoldal, a hő, a melegség kifejezője, ezt ápolhatjuk ebben az időszakban. Amikor megszületik ez a minőség, akkor tudunk igazán kapcsolódni a pünkösdi szellemi tűzhöz, és ez meg is jelenik bennünk.

Hogyan tehetjük tudatossá az elemek formáló jelenlétét életünkben?

Foglalkozzunk az elemekkel a természetben, és megfigyelhetjük, hogy bennünk is megjelennek az elemek, a különböző lelki alkatokban, vérmérsékletekben, az úgynevezett temperamentumokban. A szivárványszínek lelkünk minőségét mutatják az elemek rendjének alapformájában. Amikor a természet megfigyelésével, középpontban a szivárvány színekkel foglalkozunk, a lelki minőséget fejlesztjük, hidat verünk a szellemi minőséghez.
• Agyagozhatunk: lehet zárt forma, nyitott forma, a ritmuson keresztül a tűz forma, a természettel kapcsolatban. Fontos a befelé nézés is, hogyan működik a természet a gondolkodásban, érzésben, akaratban.
• Festhetünk: tájképet, ahol minden szín megjelenik, de lehet bizonyos szín erősebb, ami bizonyos temperamentumot erősít.
• Egyedül, és csoportban lehet erről beszélni, együtt festeni. Ez azért fontos, mert  a pünkösdben a szociális irány jelenik meg: hogyan tudom azt használni, amit egyedül éreztem, hogyan tudom másoknak bemutatni, mi alakul, fejlődik belőle? A pünkösd nyitott ünnep kifelé, – míg például a karácsony befelé nyitottságában, a család, a ház a fontos –, pünkösdkor a tradícióban is a külső világ szerepel, a természet, az "új család"-szerű baráti kör, más, a genetikain túlmenő kapcsolatok.

Köszönöm a beszélgetést!

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.
Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.
Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.
Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből.
Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek.
Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek?”
(Apostolok cselekedetei 2: 1-7)

Szepesi Dóra

(Ez az interjú néhány évvel ezelőtt megjelent az Ideál magazinban)