A sófogyasztás különböző formái

Hasznosak a fermentált szójatermékek is, úgy mint
- a miszó: erjesztett szójababkrém, só helyett használják levesek, főételek és pástétomok fűszerezésére, és gyógyszerként. Erősíti az immunrendszert, felépíti a bélflórát, szabályozza a vér koleszterinszintjét.  A tenger 2,8 %-os sótartalmával  ellentétben a miszó 18,5 % sót tartalmaz.
- a szójaszósz, a miszó készítés mellékterméke (tamari - csak szójababból és tengerisóból, shoyu - ezenkívül valamilyen gabonát is tesznek hozzá, leggyakrabban árpát, búzát vagy rizst).
A szójabab olajat is tartalmaz, amely ezekben a termékekben a sóval együtt ideális táplálékot képez.

A tengeri növények - algák - is tartalmaznak ásványi anyagokat, úgy, mint a hagyományosan előállított, fermentációval savanyított zöldségek. (kovászos uborka, hordós káposzta). Ezek kielégítik ízlésünket és só igényünket.

Az umeboshi szilva nyersen értéktelen gyümölcs, tengerisóban fermentálva gyógyszer. 20 % sót tartalmaz. Minél öregebb, annál lágyabb a só íze. Lúgosítja a vért, ezáltal erősíti az immunrendszert. A szilva leve, az umeecet saláták pástétomok sózására alkalmas.

Gomászió, szezámsó

Szezámmagból és tengerisóból áll. Előállítása régi keleti hagyományt követ: A szezámmagot és a tengerisót külön pirítják meg, szárazon, majd együtt őrlik, aminek következtében, minden egyes sószemcse megköt szezámolajat. Ezért nem okoz szomjúságot a szezámsó! (A keverék aránya: 1 evőkanál só, 15 evőkanál szezámmag.) A szezámolaj telítetlen zsírsavakban és lecitinben gazdag, erősíti az idegrendszert, semlegesíti a savasodást, miközben a tengerisó a kiválasztást és az anyagcserét serkenti. Mindezek miatt a gomászió különösen értékes élelmiszer, és minden étkezésnél az asztalon a helye! Mint a tahinnak (szezámmag krém), a gomásziónak is mogyoró jellegű íze van, így például az egyszerű vajas kenyeret is rendkívüli aromával gazdagítja.

Gyógyhatások

A miszó, a szójaszószok, a szezámsó, és az umeboshi szilva gyógyhatású különböző jin típusú egészségügyi problémáknál, mint például hasmenés, hányinger, fejfájás. Példaként megemlíthetjük azt az esetet, amikor Magyarországon nyaraló csernobili gyerekeknek főztünk ebédet. A sugárterhelés következtében - ami szintén jin hatás - egyiküknél-másikuknál - gyakran jelentkezett fejfájás, amit egy kiskanál gomászióval nagyon hamar elmulasztottunk. Ehhez hasonlóan, más jin okokra visszavezethető fejfájás vagy hányinger, például terhességi hányinger vagy tengeribetegség esetén is alkalmazhatjuk a szezámsót.

A makrobiotikus étrendajánlat tartalmazza a tengerisó és a tengerisó alapú élelmiszerek mérsékelt és rendszeres fogyasztását. Szemben áll ez a mai felfogással, miszerint a sót kerülni kell, sőt étrendünkből kiiktatni a legjobb. E téves elképzelés a mai kiegyensúlyozatlan diétákra reagál, és egyben a makrobiotikus alapelvelv szép példája, miszerint az egyik szélsőség vonzza ellentettjét.

 Az átlagos táplálkozású ember viszonylag nagy mennyiségű állati terméket és tejterméket fogyaszt, ezekben magas a só mennyisége. A tehéntej literjében 1,6 gramm só van, 3-szor annyi, mint 1 liter anyatejben. A húsok és a tejtermékek zsírban is gazdagok. A túlzott mennyiségű só, zsír és fehérje kombinációja különösen káros az egészségre, nem könnyen bomlanak le a testben, hanem elraktározódnak és halmozott egészségi problémákhoz vezetnek.

A másik probléma a fogyasztott só minősége. Az asztalisó többszörösen feldolgozott termék, ásványi anyagait eltávolították, bár később jódozzák, hogy a golyvát, pajzsmirigy megnagyobbodást megakadályozza. Mivel a szükséges tápanyagokat kivonták belőle, gyakran kívánunk nagyobb mennyiségű sót, amint a test jelzi a hiányt bizonyos ételek iránti leküzdhetetlen vággyal.

A túl sok cukor, drogok vagy gyógyszerek savasító hatásuk miatt, a vér sav-lúg egyensúlyának helyreállítását célozva ásványi anyagot vonnak el a szervezetből, s ezért kívánjuk a sót. Viszont minél több sót eszünk, annál több vízre van szükségünk, és ezt a vizet a só vissza is tartja a testben, úgy, hogy nem tudjuk kiválasztani. A só összehúzó elem, nyálkát termel. Ha túl sokat fogyasztunk belőle, székrekedést, magas vérnyomást, nyombélfekélyt, szív- és veseproblémákat okozhat. Fáradtság, álmatlanság, néha téboly, erőszaktétel lehet a következménye.

A szervezetben lerakódott túl sok só tünetei: sötét bőr, összeszorított fogak, a szemfehérjében vörös vérerek, kemény izmok, sötét vagy barna vizelet. A széklet kemény, száraz és formája a kecskééhez hasonlít. A sok hús és szalámifélék, kolbász fogyasztása veszélyes, mert ezek túlzott mennyiségű sót tartalmaznak, és aki ezekből bőven fogyasztott, sok sót raktározott el a szervezetében. Kiegyensúlyozott makrobiotikus étkezés, kevés só, sok nyers saláta, gyümölcs javallt. Segítenek még a fürdők és a forró tusfürdő.